Eltelt. Már csak a hazaút van hátra. Ma még utoljára
bementünk a fogadóiskolánkba, ahol két csoportra osztottak minket. Az egyik
csoport először a számítógépteremben ismerkedett meg a „Málna Pí”-vel, erről majd szóban részletesebben mesélünk, a másik
csoport addig a műhelyben szerelte a motorokat, majd cseréltünk.
A lengyel
iskola tanárai és diákjai egy kis fogadás keretében búcsúztattak el minket,
mind a két iskola megköszönte egymásnak az együttműködést, mi is adtunk mind a
tanároknak, mind a diákoknak egy kis ajándékot, és mi is kaptunk tőlük!
Átvettük az Europass dokumentumainkat, még eszegettünk, beszélgettünk egy kicsit, és elindultunk a szállásra. Ötig szabadprogram volt, addig még nézelődtünk, sétálgattunk, és természetesen összetakarítottuk három hét termését a szobáinkban. Összecsomagoltunk, hiszen reggel erre már nem lesz idő.
A szokásos étteremben ma ötre kértük a vacsorát, ahol
rántott hús volt sült krumplival, ami jól hangzik ugye? Na de ezt is el lehet
szúrni, mint ahogy azt ma megtapasztaltuk. Viszont aggodalomra nem volt ok,
mivel fél nyolcra a szomszédos Deli Bar étterembe voltunk hivatalosak
vacsorára, ahol borsólevessel, sült csirkével és rizibizivel vártak minket!!!
Végre, hazai ízek!
Kellemesen elbeszélgettünk, és arra a
következtetésre jutottunk, hogy nagyon örülünk, hogy hazamegyünk, de nagyon fog
hiányozni Krakkó, a társaság, a sok poén, mert életre szóló élményben volt
részünk. Rengeteget tanultunk, kiemelkedő oktatásban volt részünk, és nagyon
sok kedves embert ismerhettünk meg! Köszönjük, hogy eljuthattunk ide és mind
ezt átélhettük!
Zárszó
Nem csak diákként, de tanárként is élmény volt ez a
néhány hét. De ilyen jó csapattal, nem volt nehéz az élet. Az oktatás során
nagyon sokszor dicsérték őket, ami nem kevés büszkeséggel töltött el bennünket.
Az oktatási központban azt mondták, örülnének, ha egész évben ilyen diákokat
tanítanának. Összetartottak, segítették egymást, betartották, amit kértünk
tőlük, udvariasak voltak, felnőttként viselkedtek. Számunkra is nagyon sokat
jelent, hogy hozzájárulhattunk a szakmai fejlődésükhöz, remélve, hogy a
megszerzett dokumentumaikkal növeltük az elhelyezkedési esélyeiket. Az pedig,
hogy sikerült 14 tanulónak életre szóló élményt szerezni, mérhetetlen
boldogsággal tölt el minket is!
Köszönjük
fiúk ezt a három hetet!
Nowosielski
Román
Sági
Viktor
Nagy
Katalin