9. nap CNC forever

Hát ma este fél hétig tartott a gyakorlat, úgyhogy elfáradtunk kellőképpen. Délelőtt pihengettünk,volt,aki mosott, majd elindultunk a központba. Ma is gépnél voltunk, és néhányan le is gyártottunk pár munkadarabot. Mivel az oktató lengyel, van egy tolmácsunk is. Néha leüldögél, pletykálgat egy kicsit mikor szükség lenne rá, az oktató pedig  kedvesen figyelmezteti, hogy szüksége lenne "túmacs"-ra. Mi meg ezen jókat derülünk.

Este pedig össznépileg elköszöntünk Román tanár úrtól, aki holnap indul haza. A közeli magyar vendéglőbe mentünk, kockás terítő, magyar zászló, magyar étlap és persze magyar szakács és kiszolgáló.Hát  kell ennél több?? Reméljük a tanár úr is ugyanolyan jó élményként élte meg velünk ezt a másfél hete, mint mi vele. Köszönjük a tanár úr! :)

8. nap A vizsgaközpontban

Nagyon nagyon nagyon korán indult a reggel, már fél hétre mentünk reggelizni, mert 7.30-tól kezdődött az okítás. Elég kemény nap volt, fél háromig gyakorlatilag egy negyed órás szünettel nyomtuk végig a napot. Egy kb. 20 perces elmélet után rögtön géphez kellett állnunk, ahol egyesével megtanultuk a szerszámbemérést, láthattuk hogyan kell rögzíteni a munkadarabot és egyéb számunkra igencsak hasznos dolgot.

 Élveztük nagyon, főleg, hogy gyakorlat volt ez egész nap. Az oktató nagyon profi, a gépek sem különben. Amit idáig elméletben otthon tanultunk, azt most itt meg is csinálhattuk. Ha minden nap ilyen lesz, akkor igen csak sokat fogunk fejlődni.

 El is fáradtunk rendesen, úgy sétáltunk hazafelé, mint egy zombi csapat. De hamar regenerálódtunk, gyorsan elmentünk még focizni, hiszen pénteken itt a meccs, csakhogy felújítás miatt bezárták azt a jó kis pályát. Így maradt a park, egy kicsit ugyan már nagyra nőtt a fű, volt egy-két fa a pálya közepén, na meg a kutyák sem kímélték a terepet, de azért jót játszottunk.

Hatkor volt időpontunk az uszodában, és a konditeremben, ahová kissé viszontagságos úton jutottunk el, de amint a kép, főleg Lin felsőteste is mutatja,nem volt hiábavaló eljönni.

Most éppen a munkanaplókat és élménybeszámolókat írjuk, holnap ismét jelentkezünk,na meg ha történik valami izgalmas, akkor még írunk.

7. nap A sómenek

Először is szeretnénk megköszönni a blogot illető pozitív visszajelzéseket! Örülünk, hogy sokan olvassák.

A nap címét a mai kirándulásunk helyszíne ihlette, ami nem volt más, mint a Wieliczkai sóbánya.

Valamivel több, mint 130 méteres mélységben bolyogtunk, lefelé több száz lépcsőn, visszafelé pedig egy négy szintes lifttel mentünk. A túra két és fél órás volt, kb. 3,5 km-t mentünk, de annyira lekötöttek minket a látottak, hogy meg sem éreztünk. Megnézhettük hogyan folyt a bányászat, sőt ki is próbálhattuk hogyan húzták fel a sóval teli ( kb. 300 kilós ) tárolókat, megcsodálhattuk a kápolnát is. És ha már só, akkor nyalogathattuk is, de két szabályt be kellett tartanunk. Mindent meglehetett nyalni, kivéve a szobrokat és más turistákat. Nagy duzzogva betartottuk.

Íme néhány kép a bánya-élményeinkről ( fontos: a fülben látható fülesek kivételesen nem zenehallgatásra szolgáltak, hanem ezen keresztül hallottuk az idegenvezetőt, szóval figyeltünk ám) :

A Kopernikusz-teremben

Makett a munka folyamatáról

Megnyaljuk?

Munka közben

A falon látható a kis sókarfiolokat Román tanár úr élőben is meg tudja mutatni, ugyanis hozott párat...

A kápolnában - legközelebb gyónunk is, de most csak megcsodáltuk

Még ettől is van lejjebb?

Norbi egy jó fotóért bármire képes!

Liftre várva

Itt azonban még nem ért véget a napunk. Visszabuszoztunk Krakkóba, gyönyörűen sütött a nap, úgyhogy néhányan elmentek sétálni, és jó páran megejtették a mosást. Azért jó, hogy a 16-ból egy ember nő, mert azért egy fiú osztálynál a mit-mivel mosás nem egyszerű művelet, de azért keményen küzdöttünk, mint azt a képek is mutatják.

Meg lehet ezt tanulni?

Enyém-tiéd játék

Már nincs sok hátra!

Eddig megvolnánk

Megcsináltuk:)


Eltelt az első hét, sokat láttunk, sok tapasztalatot szereztünk, holnaptól pedig megyünk CNC gyakorlatra!

6. nap Polak-Weiger dwa bratanki i do szabli i do szklanki.

Lengyel-magyar két jó barát, akik együtt harcolnak és együtt isznak. Ezt már kívülről fújjuk:)

Egy hosszú éjszakán voltunk túl és emiatt nehezen indult a reggel, de aki éjszaka legény az nappal is legyen az. Hát mi így tettünk, és reggeli után a helyi aquaparkba mentünk el. Ott csúszdák sora várt minket és észre sem vettük, hogy elszállt 3 óra. Vízilabdáztunk, falra másztunk, jakuzziztunk, csúszdáztunk és a hullám medencét is kipróbáltuk. 

Hogy azért kulturális téren is fejlődjünk, délután fél ötre elmentünk a Főtér alatti múzeumot megnézni, utána sétáltunk egy jót a városban, amit vizuálisan is dokumentáltunk. 

Voltak utcazenészek, élőszobrok amik ijesztgették a járókelőket, de Román tanár úrban emberére talált, a szeme sem rebbent.:)

 

És végre megkaptuk a várva várt pizzát!!!!!!!!!!!!!!!! A héten először mindenki megette a vacsorát.

 

Jelenleg a társalgóban ülünk és a Feláldozhatók 3-at nézzük zárásként!