2014. október 9., csütörtök

18.nap Itt a vége, fuss el véle



Eltelt. Már csak a hazaút van hátra. Ma még utoljára bementünk a fogadóiskolánkba, ahol két csoportra osztottak minket. Az egyik csoport először a számítógépteremben ismerkedett meg a „Málna Pí”-vel, erről majd szóban részletesebben mesélünk, a másik csoport addig a műhelyben szerelte a motorokat, majd cseréltünk.




 A lengyel iskola tanárai és diákjai egy kis fogadás keretében búcsúztattak el minket, mind a két iskola megköszönte egymásnak az együttműködést, mi is adtunk mind a tanároknak, mind a diákoknak egy kis ajándékot, és mi is kaptunk tőlük!






















Átvettük az Europass dokumentumainkat, még eszegettünk, beszélgettünk egy kicsit, és elindultunk a szállásra. Ötig szabadprogram volt, addig még nézelődtünk, sétálgattunk, és természetesen összetakarítottuk három hét termését a szobáinkban.  Összecsomagoltunk, hiszen reggel erre már nem lesz idő.



A szokásos étteremben ma ötre kértük a vacsorát, ahol rántott hús volt sült krumplival, ami jól hangzik ugye? Na de ezt is el lehet szúrni, mint ahogy azt ma megtapasztaltuk. Viszont aggodalomra nem volt ok, mivel fél nyolcra a szomszédos Deli Bar étterembe voltunk hivatalosak vacsorára, ahol borsólevessel, sült csirkével és rizibizivel vártak minket!!! Végre, hazai ízek! 

Kellemesen elbeszélgettünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon örülünk, hogy hazamegyünk, de nagyon fog hiányozni Krakkó, a társaság, a sok poén, mert életre szóló élményben volt részünk. Rengeteget tanultunk, kiemelkedő oktatásban volt részünk, és nagyon sok kedves embert ismerhettünk meg! Köszönjük, hogy eljuthattunk ide és mind ezt átélhettük!


Zárszó

Nem csak diákként, de tanárként is élmény volt ez a néhány hét. De ilyen jó csapattal, nem volt nehéz az élet. Az oktatás során nagyon sokszor dicsérték őket, ami nem kevés büszkeséggel töltött el bennünket. Az oktatási központban azt mondták, örülnének, ha egész évben ilyen diákokat tanítanának. Összetartottak, segítették egymást, betartották, amit kértünk tőlük, udvariasak voltak, felnőttként viselkedtek. Számunkra is nagyon sokat jelent, hogy hozzájárulhattunk a szakmai fejlődésükhöz, remélve, hogy a megszerzett dokumentumaikkal növeltük az elhelyezkedési esélyeiket. Az pedig, hogy sikerült 14 tanulónak életre szóló élményt szerezni, mérhetetlen boldogsággal tölt el minket is!

Köszönjük fiúk ezt a három hetet!

Nowosielski Román
Sági Viktor
Nagy Katalin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése